Chatper Three (Nicole)

- Még hozzá kell szoknom az egészhez. – méregetem most már fekete tincseimet.

- Nem volt más választásunk, Kero megmondta: ha már itt ragadtunk, legalább nézzünk ki úgy, mint az itteniek, tudod, hogy ne keltsünk gyanút, és már félig megvagyunk vele. -  Emily a lugasokat szemlélte.

- Akkor sem értem miért nézek ki úgy, mint egy vámpír? – majd a fehér bőrömet mutogattam.

- Gondolom ez itt megszokott. – jelentette ki April. Én is ilyen nyugodt lennék, ha még emberibb lenne a kinézetem. Neki kék szeme lett és világosbarna haja lett, nem megszokott módon vágva. Emilynek maradt a zöld szeme, de világos hosszú haja lett. Nekem pedig fehér bőröm. Komolyan? Ráadásul fekete hajam. Maga vagyok a kontraszt.

Chapter Two(Emily)

Egy percre úgy éreztem magam, mint a nyári táborban. A párna bebugyolálta a fejem, kellmes meleg volt a szobában.

- Jó reggelt álomszuszék. – Nic a szoba egyik oldalán tátongó ajtó előtt támaszkodott.

-  ’Reggelt, April merre?

Nic az ajtó mögé mutat.  April jön ki egy gőzfelhő mögül.

- Remélem valami ruhát kapunk itt, vagy legalábbis valamit, ahol kimoshatjuk.  – figyeli pólója állapotát.

- Inkább valami ennivalót adjanak előbb. – már egy napja nem ettem szinte semmit, mindent megadtam volna akár egy zöldségért is.

Utoljára én vettem zuhanyt, majd a könyvtár felé vettük utunkat. Én közben eltűnődtem a folyosó kacskaringós dekorációján.

Chapter One (April):

Emlékeztetőül:A zárójelben lévő nevek mutatják, hogy a fejezet melyik főszereplőnk szemszögéből van (:

Mintha megállt volna az idő, ráadásul az agyam sem volt éppen a helyzet magaslatán. Azt sem tudtam mennyi idő telt azóta, hogy itt roskadunk vagy, hogy mióta vagyunk ebben a világban. Csak azt tudtam felfogni épp ésszel, hogy be vagyunk zárva olyan okokból, amiről nem is tudunk.

- És most? – Em leült törökülésbe, majd fejét kezével megtámasztotta. - Kiabáljunk segítségért?

- Ha jól tudom, az én kiabálásom miatt kerültünk ide.

Eléggé nagy pácban lehetünk, ha már ott tartunk, hogy Nic belátta hibáját.

- Szerintem várjuk meg, amíg valaki nem jön ide. Ha bezártak minket kétség sem fér hozzá, hogy valami ok miatt majd lenéznek ide, akkor pedig elmagyarázzunk mindent.

Prológus:

~April:

-Most már elhiszed,hogy ez nem tévés valóságshow?

Nicole nem szólt semmit.

-Most mi lesz?-Em arca csalódottságot mutatott.

-Fogalmam sincs.-feleltem halkan.

*Korábban*