Chapter Two(Emily)

Egy percre úgy éreztem magam, mint a nyári táborban. A párna bebugyolálta a fejem, kellmes meleg volt a szobában.

- Jó reggelt álomszuszék. – Nic a szoba egyik oldalán tátongó ajtó előtt támaszkodott.

-  ’Reggelt, April merre?

Nic az ajtó mögé mutat.  April jön ki egy gőzfelhő mögül.

- Remélem valami ruhát kapunk itt, vagy legalábbis valamit, ahol kimoshatjuk.  – figyeli pólója állapotát.

- Inkább valami ennivalót adjanak előbb. – már egy napja nem ettem szinte semmit, mindent megadtam volna akár egy zöldségért is.

Utoljára én vettem zuhanyt, majd a könyvtár felé vettük utunkat. Én közben eltűnődtem a folyosó kacskaringós dekorációján.

Mikor odaértünk Kero már várt minket, kezében a tegnapi könyv volt, de ma már nyugodtan ült az egyik széken.

- De hamar ideértetek, nagyszerű! Készen álltok a tesztre?

- Ami azt illeti, nekem sosem sikerülnek az ilyen tesztek. – motyogta a fülemhez közel. Nem csodálom, hogy meglepődött, mikor Kero mondta neki, hogy ezen e teszten nincs rossz válasz. – Akkor kivel kezdjük? – kérdezte.

Idegesen összenéztünk. Általában Aprilt kérjük meg, hogy próbáljon ki valamit, de most vonásaiból azt láttuk, hogy ebből inkább kimaradna.

Nem sokat kellet agyalnom, hogy hogyan fogom Nicre áthárítani a feladatot.

- Akkor Nic, úgy látszik eljött a te időd. – majd finoman hátba verem, amitől ijedtében előre ugrik.

- Hé!

- remek, akkor kezdjük! Addig a többiek várjanak. – Aprillel leültünk az egyik fotelszerűségre. Én lekaptam az egyik könyvet és azt lapozgattam. Igazából, csak a képeket néztem benne, mert a nyelvezetét nem értettem. April csendben figyelte Nic tesztjét.

Pár perccel később végzett, majd nagy lendülettel helyet cseréltek. Nic hátradőlt, mint aki jól végezte a dolgát, én pedig faggatni kezdtem.

- Na, hogy ment?

- Csak tippeltem. De akkora hülyeségek voltak, egyáltalán kik azok a templomosok?

- Hát biztos nem a középkori szerzetesekről volt szó. – rántottam meg a vállamat.

Később April is végzett és én kerültem sorra.

A végén nem igazán tesztnek mondhattam volna, inkább nevezném véleménykutatásnak. Az olyan kérdésekből, mint hogy Mi a kedvenc ételed? vagy hogy Melyik a kedvenc napszakod?; rejtély, hogy hogyan szűrnek le ebből bármit is.

Mikor végeztem Kero odajött hozzánk, majd elmondta az eredményeket:

- Tehát, a teszt alapján úgy véltem, hogy Nicole az Árnyék Gárdába, April az Obszidán Gárdába, Emily pedig az AbszintGárdába állná meg legjobban a helyét. Persze, dönthettek másképpen is.

Elég hülyén nézhettünk Kerora, ugyanis még vagy háromszor megismételte, de így is néztünk csak egymásra, mint akik Kínában lennének és egy taxist kérdeztünk volna.

- Vagyis, így megfelel?

- Meg. – bólintott Nic. Vajon mennyibe fog még nekünk ez az egyszerű fejmozdítás fájni?

- Remek. Hát akkor Isten hozott titeket a gárdákban! Lényegében nem sokban fog eltérni a kiképzésetek, mindhárman megtanuljátok az alkímiát illetve részt kell vennetek a fizikai gyakorlatokon is. A továbbiakat majd a gárdák vezetői mondják el nektek. – hangja hirtelen hivatalossá vált, ennek ellenére megmaradt a kis mosoly a száján. Kis csend után továbblapozott a könyvben és újabba kérdésre készült elő – Viszont még nincsen vége, szükségetek lesz egy kisállatra is, akiket magatokkal visztek a küldetésekre és társatok is lesz.

- Oké, hol van a kisállat bolt? – kérdezte Nic. Aprillel egymásra néztünk, arcunkról le lehetett olvasni a negatív hatást. – Nem szóltam. – vágta rá nem sokkal.

- Gyertek velem a kamrában, ott megtaláljátok a nektek való állatot.

Lesétáltunk a kamrába, onnan egy nagy ajtón át egy terembe ahol egy csomó tojás volt, többségük a  falban kis rekeszekben, egy pár pedig középen egy kaptárszerűségben.

- Válasszatok ki egyet és elmondom a tudnivalókat.

Sokáig nézelődtünk, figyeltem a különböző formájú és színű tojásokat. Végül magakadt a szemem egy feketén rajta fehér körökkel. Odavittem Kerohoz, és elkezdte mondani, mit is tartok a kezembe.

- Ez egy Becola. Kis termetű, nem éppen futásra termet, viszont nagyon aranyos és hűséges.

Tovább bámultam a nagy termetű tojást, közben tanakodtam, ő lesz-e a jó társ? Oké, nem egy vadászkopó jellemű, ahogyan hallottam. De egyszerűen nem tudtam visszatenni, úgyhogy ő mellette döntöttem.

Nicole és April is kiválasztották a nekik valót. Kaptunk mindhárman egy keltetőt is, illetve egy kis adag ételt is.

- Most pedig elvezetlek titeket az új szobátokba. Most, hogy tagjai vagytok egy-egy gárdának, jobb helyett is kaptok a toronyban.

Az új helyünk teljesen más volt. Egy kis beugró rész, három ajtóval és egy kis erkéllyel. Egymás után mentünk be az új szobáinkba. Enyém lett a legszélső, szembe bal oldali. Nic a középsőt, April pedig az erkélyhez legközelebbi szobát pillantotta meg először.

Benyitottam végül. Szép, barack színű voltak a falak, a bútorok halványzöld, barack- és fehér színűek voltak. Számomra pont ideális volt. Csak kissé még üres, csak az ágyon pár párna, és egy kristálylámpa volt.

Nézelődtem kicsit, végül elhelyeztem a tojást az inkubátorba., csendben figyeltem a kék fényét. Vártam egy darabig, majd elindultam a kamra felé, mert szinte már émelyegtem az éhségtől.

- Hova,hova? – kérdezte April a szobából kijőve.

- Kamra, üres vagyok. – feleltem.

- Megyek én is. – mondta és nagy lendülettel megindult a lépcsőn. Valószínűleg már délután lehetett, mert egyre többen voltak a toronyban. Mindegyik megbámult minket és/vagy duruzsoltak valamit mögöttünk, éreztem, ahogy elüt valami idegességhez hasonló.

- Úgy látszik, nem vagyunk kedveltek errefelé. – April hallhatóan megjegyezte – Lehet, nem tetszik nekik az öltözékünk. - tette hozzá, majd szemügyre vette fekete bő szabású pántos pólóját, és szakadt aljú rövidnadrágját. Majd én is végignéztem magamon. Az enyém nem volt annyira feltűnő, csupán egy hosszított felső és egy cicanadrág volt rajtam. A többiek egészen máshogy néztek ki. Mindegyiküké színes, volt, amin nagy ékkövek, máson szalagok, megint más meg úgy nézett ki, mintha valami jövőbéli sci-fi film egyik szereplője lenne.

- Nincsenek ezzel a véleménnyel egyedül. - bukott ki belőlem.

A kamrában szerencsére nem volt senki. Nem tudom, mit szóltak volna, ha ott tartózkodunk, így kicsit ideges lettem, mikor April elkezdett kutakodni.

- Szerinted fognak valamit szólni?

- Majd úgy csinálom, hogy ne vegyék észre. – majd tovább keresgélt. Végül találtunk egy pár kenyérszerűséget, illetve egy gyümölcsöt, amit viccből hoztunk el.

- Kíváncsi vagyok az ízére. – motyogtam a kenyérrel a számban. Később megálltam a lépcsőnél és minden tétova nélkül beleharaptam, de tovább nem jutottam. A savanyú szó enyhe kifejezés volt. Inkább maró. Eléggé nevetséges fejem lehetett, ugyanis April orbitális nevetésben tört ki.

- Fúj, mintha savat nyeltem volna.

- Jaj, ha látnád a fejed. – April már a hasát fogja a nevetéstől. Fel sem tűnt neki, hogy még jobban megnéznek minket, erre én gyorsan karon ragadtam, majd visszamentünk. Mielőtt még becsuktuk volna az ajtót, Nicole szobájából csörömpölés hallatszott.

- Azt hiszi ő az úr a háznál… - Nic keresztbefont karral áll a szoba közepén. Ami inkább szembetűnő volt, az a nagy varjúszerű állat, ami a szobában körözött.

- De aranyos. - jegyeztem meg. – tényleg megnézem az enyémet. – indultam át a szobába, de még éppen meghallottam amit April mondott.

- Aztán óvatosan, citromkirálynő.

- Micsoda? – kérdezte Nic.

- Csak annyi, hogy bemutatkoztunk a többieknek. - tettem hozzá.

Becsuktam az ajtót. Egyből a keltetőre figyeltem, amiben ott volt a megrepedt tojás. Még éppen időben értem. Egyszer csak előbukkant a feje. Fekete volt, feje inkább pingvinre hasonlított, fülei pedig kunkorik voltak. Kerek volt farka végén egy kis levéllel, lábai, mint a varangynak, kezein zöld tollszerűséggel. Felkaptam és rohantam át a többiekhez. Még mindig Nic szobájában voltak.

- Ezt nézzétek meg, olyan kis édes. – emeltem fel a kis Becolát.

- Szerintem hármunk közül én lepődtem meg a legjobban. – April tojásából egy gyíkszerűség született, és már most igen hatalmas volt.

Tovább nevettünk Nicole és kedvence kiselőadásán, amikor valaki kopogott, azonnal csendbe lettünk.

- Szabad. - mondta Nic ledermedve. Ekkor belépett egy férfi, fekete haja volt, szürke szeme. Ruhái alapján valami elit gárdatag lehetet.

- Ó, pont titeket kerestelek. Nyílván ti vagytok azok az újoncok. – a fiú egy kis mosolyt vetett ránk.  – Ugye tudjátok holnap mi lesz a dolgotok?