Prológus:

~April:

-Most már elhiszed,hogy ez nem tévés valóságshow?

Nicole nem szólt semmit.

-Most mi lesz?-Em arca csalódottságot mutatott.

-Fogalmam sincs.-feleltem halkan.

*Korábban*

-Oké,egy perc és ott vagyok…persze viszem a CD-ket is…aha már itt vagyok a parkban…nem Nicole még nincsen itt,de attól még elindulhatsz.-Magyaráztam a telefonba Emilynek.

A parkban leültem az egyik padra,és bámészkodtam.Beach City ebben az évszakban mindig is gyönyörű volt.A fák élénkzöld színekben gyengén mozogtak a szélben,az ég olyan kék volt akár a mesékben.A tájképet a közeli tenger üde levegője fűszerezte meg. Anyum mindig is azt mondta, hogy ez különleges hely.

Ahogy így elgondolkozdtam Nicole lépett be a park kapuján telefonnal a kezében.Nem tűnt úgy, mint akinek sikerült volna valami.

-Na,mit műveltél már megint?

-Megint,talán most előszőr?-Háborodott fel.

-Oké,nyugi, szóval,mi a vita tárgya?

-Az a szenes dolog,emlékszel-állt be modelpózba-én akkor ott sem voltam suliban,erre miket írnak nekem?Hallom te is benne voltál az ügyben?

-Majd kimagyarázod magad.

-Persze.-sóhajtott-Emily merre?

-Nemtudom.

~Emily:

Még mindig nem értettem milyen jelenség miatt van annak a pár fa közelében,máshol csak csíkokban sütött be a nap.Meglesem közelebbről,a csajok csak nem harapják le a fejem,hogy később érek oda,úgyis rárérünk.

Kihajoltam az egyik fa mögül.Ilyet még nem is láttam.Cspierkegomához hasonló kék gombák voltak kör alakban.Nem mertem közelebb menni,hátha mérgezőek.

Alig vettem észre,hogy rezeg a telefon a táskám oldalában,elvonta a figyelmemet ez a boszorkánykör.

-Igen?

-Te hol  a fenébe vagy már?Itt várunk negyed órája!

-April?

-Nem,Nicole,csak nekem nincs pénz a telefonom.

-Nem csodálom.-Visszanéztem a gombakörre-Amúgy találtam valamit ezt látnotok kell!

-Hol vagy?-Kérdezte April

-Itt vagyok a park szélén az erdőben,könnyű lesz észrevenni,egy körben besüt ide a nap.

-Máris ott vagyunk.

Leültem az egyik gyökérre.Nagyjából 10 perc múlva itt is voltak.Egyikük jobban lihegett,mint a másik.

-Hú,mindjárt kiköpöm a tüdőmet.-mondta Nic.

-Majd ezentúl nem lógod el a tesiket legalább.-felelt rá April.-Akkor,mivel is állunk szembe?

-Ezzel.-mutattam a gömbakörre.

-Őőő…és ebben mi a fura?

-Ha jobban megnézed-kezdtem bele.-Hogy süthet be a nap,ha a fák teljesen eltakarják az eget felette?Kettő,kék gomba.

-Oda kéne dobni valamit,hátha történik valami.-javasolta April.

-Itt egy bot.-Nic felvett egy alkar nagyságú ágat,és bedobta a kör közepébe.

-Na,tessék,a bolondját járatják velünk-Nic a körbe lépett-Kíváncsi vagyok,mikor jelennek meg a Beszivattunk-tól.

Hirtelen mintha világosabb lett volna, és Nicole körül kékesfehér gömbök jelentek meg,amik egyre gyorsabban keringtek körülötte.

-Őőő….miért nem tudok megmozdulni?

Aprilel mi is legyökereztünk,csak mi éppen a csodálkozástól.Alig pár perc múlva fehér fénycsóva jött elő,ekkor Nicole felsíkított,majd April odafutott,és kilökte onnan.Nic leesett a földre a körön kívülre,April pedig eltűnt.

Én továbbra is mozdulatlanul álltam.

Nicole lassan magához tért,ugyanis teljesen ki volt akadva.

-Te jó ég!Aprilt elvitte valami nagy fehér izé!-sikította.

-Nyugodj meg,majd…majd kitalálunk valamit.

Nic elkapta a kezem,majd a körbe húzott.

-Gyere,utána kell mennünk!-beálltunk a körbe és megjelentek újra a gömbök,majd beszívott minket is a kör.

~Nicole:

-Lehet jobban át kellet volna gondolnom.-jelentettem ki,miközben zuhantunk.Az egész teret betöltötte a kék-fehér folyó valami.Kinyúltam rajtam,mire szétnyílt az,majd nagy feketeség jelent meg mögötte.Mit mondjak,jól kitalálták.

-És most mi lesz?Zuhanunk egy darabig?

-Nem,nézz le.-mutatott lefelé Em-Van egy olyan érzésem,hogy fájni fog!

A leérkezésből nem sokra emlékszem,biztos beverhettük rendesen a fejünket.Arra emlékszem,hogy April ébresztett fel minket.

-Jóreggelt hétalvók!-egy fán volt,az egyik ágon ülve.

-Te mit keresel ott?-kérdeztem.

-Hát,mikor ideértem a közelembe jött egy sárkányszerű valami,és…ijedtemben felmásztam.

-Ahj.

-Amúgy,ha már itt tartunk,hova jutottunk ki?-állt fel Emily,majd széjjelnézett.

April letépett egy formátlan levelet,majd csendben megjegyezte:

-Hát,bárhova,csak nem Beach Citibye.

Akartam valami frappánsat mondani,de hirtelenjében még egy kis szavacskát sem ötlöttem ki.

-Szerintem induljunk el arra.-Em az erdő felé mutatott,arra a pontjára,ami egy úthoz hasonlított.Végül elindult,és mi követtük.Út közben azon gondolkoztam,hogy mégis mifélét nyomtak belénk,hogy ilyeneket képzelünk.

-Pff…szerintem csak erősen bevertük a fejünket.Állítom,hogy csak álmondunk.-kis csönd után újra rákezdtem.-April,üss meg!

-He?

-Üss,meg,álmodunk,úgysem fogom érezni!

-Te tudod.-majd az arcomra csapott egy nagyot.

-Hé!

-Na?Mégsem álmodunk.

-Haladjunk inkább tovább.-feletem.Úgyis megmagyarázom valahogy.

Tovább sétáltunk,majd kiértünk az erdőből.Egy hatalmas réten találtuk magunkat.Olyan volt mint egy rajzfilmben.Kellemes,tavaszi idő volt,a szél hűvösen fújt.Aprilnek hűvös is lehetett-ez látszott az arcán.Nem csodálom,pántos topban volt és egy szakadt rövidnadrágban.Úgy döntöttem odaadom neki a dzsekimet,ezer örömmel elfogadta,de attól még rajtam jobban állt.

Merem mondani,hogy egy napi sétálás után megérkeztünk egy hatalmas kapuhoz,mögötte egy nagy torony állt.A kaput hatalmas kristály zárta le.

-Tyűűhha.-ámélkodott Emily.

-Elég jó kis díszlet,és még a kamerákat is jól elrejtették.-jegyeztem meg hangosan.

Bár ne tettem volna,a lányok felvont szemöldökkel néztek rám,Aprilből meg kitört a szó.

-Komolyan?!Elgyalogoltunk vagy egy millió kilómétert,és te még mindig azt hiszed,hogy a Földön vagyunk egy stúdióban?

-Hát,hihetőbb,mint egy párhuzamos univerzum…

-De..ahh.Melyik stúdióban találkozol egy…-gyorsan körbenézett,majd megakadt a szeme egy állaton-egy ilyet?

-Ez egy egyszarvú?-Em kérkedve nézett a dínótestű,lófejű,hosszú farkú állatra,ami egyre közelebb jött hozzám.

-Menj innen!-sikítottam fel.

-Psszt.Még a végén…-de mire April befejezte volna a mondandóját,egy hatalmas alak lépett elénk.

-Betolakodók!-Ordította.

~April:

Elég durván beüthettük a fejünket,mert se én,se a lányok nem emlékeztünk semmire.Sem arra,hogy hogyan kerültünk ide,sem azt,hogy mikor.Egy mély barlangban voltunk,mindhárman külön tömlőcbe.A hely szörnyen nyirkos volt,és sötét.